Minden olyan táplálékban, melyet emberi kéz nem alakított át, az alkotórészek harmonikus viszonyban vannak egymással. Ez különösen az emésztés szempontjából fontos, mivel az anyagcsere során az egyik elemnek feltétlenül szüksége van a másikra. így például a búzamag esetében a korpa nélkülözhetetlen a keményítő átviteléhez, ami a mag belsejében található. A korpa tartalmazza azokat a B-vitaminokat és a meszet, amelyek a keményítők és a cukor anyagcseréjéhez nélkülözhe­tetlenek. Ha viszont ezek az anyagok hiányoznak, a szervezetnek kell ezeket előteremtenie, ezáltal legyengül, hiányok jönnek létre és a szer­vezet egészségének egyensúlya megbillen.

A természeti törvény úgy kívánja meg, hogy táplálékainkat finomítás nélkül, hőkezeléstől mentesen, sőt lehetőleg hámozás nélkül, egészében fogyasszuk el.

A fehér cukor előállításakor a fentiekben leírt törvényt az emberi­ség különösen drasztikus módon sérti meg, hiszen a cukor a tisztítás után már szinte csak kémiai szénből áll, tehát biológiai értelemben holt anyag. Azt a kb. 30 elemet, amit a cukornád vagy cukorrépa tartal­maz, kivonták belőle. Ezért, ha valaki ilyen cukrot fogyaszt, a szerve­zetnek valahogy meg kell próbálnia az említett elemek valamilyen mó­don történő "előteremtését". Amikor a cukor oldott állapotában az em­ber véráramába jut, akkor azonnal megkezdi pozitívnak egyáltalán nem mondható "munkáját". Mivel a cukor nem marad sokáig a belek­ben, hiszen rövid idő alatt felszívódik és a vérbe jut, ezért a vércukor­szintet abnormálisan megemeli. Ez látszatenergiát teremt, úgyhogy a fáradtság megszűnik. Persze csodálatos lenne, ha így maradna a hely­zet, de - a cukor mennyiségétől függően - már hamarosan bekövetke­zik a visszahatás. Még nagyobb fáradtság és álmosság jelentkezik, sőt a túlzott mértékű cukorfogyasztást követően szédülés is előállhat.

A természet nem hagy büntetlenül semmiféle meg nem engedett doppingolást.                 finomitott cukor A CANDIDA gomba fő tápláléka ezerarcú betegséget tud előidézni

A hirtelen jelentkező cukorfelesleg miatt az inzulint termelő miri­gyek sokkot kapnak és túl sok inzulint kénytelenek termelni. Ezért az átlag alá esik a vér cukorszintje, ennek következtében fáradtság jelent­kezik, Sokan ilyen esetekben megint édességet fogyasztanak, többnyire csokoládét, vagy valamiféle édes, cukrozott üdítőitalt és a leírt folya­mat kezdődik elölről. így fárasztja a cukor a szervezetet, mely előbb -utóbb teljesítő képtelen, sokszor depressziós állapotba kerül. Hasonló helyzet alakul ki, mint az erős dohányosoknál vagy a mértéktelen feke­tekávét fogyasztóknál. Hiszen az élvezeti szerek azonkívül, hogy ser­kentik a szervezeti működés szimpatikus paramétereit, a májat foko­zott glikogén kibocsátásra ingerlik. Az ember szervrendszere gyakran hosszú ideig elbírja az ilyen visszaéléseket, sanyargatásokat, aztán tör­vényszerű, hogy egy idő után szörnyű módon fizet vissza az okozott károkért.

Aki cukrot fogyaszt (vagy cukorral készített különféle édesipari termékeket), az igen hamar jóllakottságot érez, a szervezetbe vitt ma­gas kalóriaérték miatt. A baj az, hogy az emésztést segítő elemek tel­jes mértékben hiányoznak, ezért aztán a cukor fogyasztása többet árt, mint használ. így főként azokat az elemeket raboljuk el szervezetünk­től, amelyekre idegrendszerünknek szüksége van. Az ipari cukrok le­bontása igen B-vitamin-igényes, ezért méltán mondhatjuk, hogy a fe­hér cukor "öli" szervezetünk B-vitaminját. A cukor, organizmusunk centrumát pusztítja legjobban, hasonlóan, mint a kábítószerek. 

A fehér cukor fogyasztása súlyos betegségeket okoz és rend­kívüli módon rövidíti meg életünket, ezért méltán nevezhetjük a cukrot fehér gyilkosnak! (Annak ellenére, hogy szelíden meglapul a konyhaszekrényben.)

Az ismert amerikai orvos Dr. Ouinglcy írta egy orvosi folyóirat­ban, hogy a fehér cukor előállítását, forgalmazását be kellene tiltani, mint a heroinét. Egy másik amerikai orvos, Dr Walker azt írja "Légy fiatalabb" című könyvében, hogy a folyamatos és túlzott fehér cukor fogyasztás ugyanahhoz a szervezeti széteséshez vezet, mint a kábító­szer élvezete.

Sokan úgy vélik, hogy őket nem érheti baj, hiszen alig fogyaszta­nak cukrot. Csak azzal nem számolnak, hogy az élelmiszerüzemek a legtöbb terméküket - a jobb eladhatóság miatt cukorral ízesítik. - Saj­nos az emberek többsége gyermekeit is előszeretettel mérgezi meg az édességgel történő "kedveskedéseivel". Látszólag semmi más nem történik, csak az, hogy a gyermek zsírsejtjei növekedésnek indulnak. De ez csak látszat. A gyermekkori túlzott cukorfogyasztással lassanként előkészítjük a felnőtt kor betegségeinek melegágyát. A gyermekek édességszeretete közismert, mely a pubertás kor felé haladva egyre na­gyobb problémát jelent. Ilyenkor óriási mértéket érhet el a falási vágy, és bekövetkezhet a kóros elhízás. Ha nem történik radikális életmód­ változtatás, a serdülő korban kövér gyermek minden valószínűség sze­rint kövér felnőtt lesz. Ritkább eset az, amikor a kövér kamasz diétá­val és mozgással normális testsúlyra fogyasztja le magát.

Ki miért fogyaszt túl sok édességet?

Van, aki azért, mert rossz kedvét kívánja oldani vele. Van, aki "sportból" és csak. Aztán előfordul a jelenség a változás korában lévő nőknél. (Ebben az esetben is lelki depresszióról van szó.) Azt is megfi­gyeltem, hogy az egyedül élők - nők és férfiak egyaránt - szintén haj­lamosak a cukrászsütemények és egyéb nyalánkságok túlzott fogyasz­tására. Talán azért, mert az édes íz élvezetével próbálják pótolni a hi­ányzó társat, családot. Hajlamosak az édességek fogyasztására a má­sodik gyermekkorban lévők is. Az idősek ízérzése a többi képességgel együtt arányosan romlik. Legkevésbé az édes íz érzése tompul. Meg talán az is hozzájárul az édes, cukros csemegék élvezetéhez, hogy egy­re szűkülnek az örömet okozó lehetőségek. Bajt, bánatot átmenetileg oldhat a cukrászsütemény, de hosszú távon rontja az egészséget.

A szenvedélybetegek közé sorolhatjuk az édesség rabjait is.

Ezek az emberek szinte kórosan kívánják a cukrászsüteményeket, és általában mindenféle édesipari termékért rajonganak.

Az ízhatások közül az édes az, amely legjobban kívánja az ismét­lést. Természetesen van olyan is, hogy valaki megkívánja a savanyúsá­got, de vágyát egy-két savanyú uborka kielégíti. Az édesség szinte kó­ros kívánásánál egészen más a helyzet, követeli az ismétlést, és ezzel a szenvedélyek "rangjára" kerül! így a rendszeres és nagy mennyiségű cukrászsütemény fogyasztása miatt elhíznak. Sokan még ebben a helyzetben sem mondanak le napi édességadagjukról, sőt túleszik belő­le magukat a "minden mindegy" elkeseredést kifejező hozzáállással. Ilyenkor már valójában minden franciakrémes vagy dobostorta elfo­gyasztása egy koporsószögnek tekinthető.

Kevesen veszik figyelembe a tényt, hogy a cukor "káliumrabló", ezért a csontok oszteoporózisának kialakulását is elősegíti, gyorsítja. Azt is csak kevesen tudják, hogy a csontanyag ritkulásának és meszesedésének egy és ugyanaz az oka. Ezért lehet az, hogy míg a hosszú csontokban ritkulás lép föl, a csontvégekben (extremitas) meszesedés áll be. (A folyamatról részletesen írok az Úgy fáj a nyakam! című könyvemben. Magyar Mezőgazdasági Kiadó SIERRA, 1995.)

Az ízletesség hatalma

Ismerek vegetáriánus családokat, ahol a szülők, ha kedveskedni akarnak gyermeküknek vagy jutalmazni akarják őket, gyümölcsöt adnak nekik. Biztos, hogyha mindenki így tenne, sokkal több egész­séges embert találnánk e kis országban.

Kétségtelen, hogy az ember természeténél fogva kedveli az édes­ségeket. Az ősember ezt a vágyát gyümölcsevéssel és kisebb mérték­ben mézevéssel elégítette ki. Nyilvánvaló, hogy a gyümölcsöt és a mé­zet azért fogyasztotta, mert ízlett neki. De egyúttal olyan tápanyago­kat, vitaminokat, ásványi sókat is bevitt a szervezetébe, melyek annak optimális működéséhez elengedhetetlenek. A baj az, hogy édesség utá­ni vágyát a ma embere úgy elégíti ki, hogy olyan ételt és italt is elfo­gyaszt, amelyek biológiai értéke egyenlő a nullával. Napjainkban már olyan narancsital is kapható, amelyiknek a színe vonzóbb, mint az iga­zi narancslé színe, az íze pedig édesebb, az aromája dúsabb, az ára ol­csóbb - és amiben garantáltan nincs egy szikrányi C-vitamin sem. Tá­vol áll tőlem, hogy bármelyik gyártó vagy forgalmazó cég üzletét rontsam. De azt még a gyermekek is tudják, hogy a hőkezelés elbontja a C-vitamint. Ennek ellenére egyes cégek magas hőkezeléssel előállított termékeiket mint kitűnő C-vitamin-forrást reklámozzák. (A tényről személyes tapasztalatokkal rendelkezem.)

Mivel az emberek elsősorban a jóízű ételeket és italokat keresik, ezekből egyre több kerül forgalomba. Az emberek sokszor anyagi ere­jükön felül veszik meg ezeket a biológiai "üresjáratokat", melyek nél­kül vidáman élhetnének.

A legtöbb ember azt hiszi, hogy aminek jó az íze, az magas tápértéket is képvisel. Ennek az ellenkezője is igaz: van, aki úgy gondolja, hogy kevésbé ízletes ételnek nincs tápértéke.

A "jólétből fakadó rosszul tápláltságnak" a legfőbb oka az ízletesség és tápérték különválása.

Az ízletességnek hatalma van mind az állatok, mind az emberek körében. Ha egy szelet kenyeret bedörzsölünk füstölt kolbásszal, akkor a kutya ezt - még ha nem is éhes - elfogyasztja.

A cukor mint kalória-orgia

A nagy mennyiségű cukor, amit elfogyasztunk, kétféleképpen módosíthatja táplálkozásunkat. Lehet ráadás a normális táplálékra és lehet helyettesítője más eredetű kalóriáknak. Többnyire ez a kettő együtt jelentkezik: a cukor valamivel növeli az összes kalóriák számát, ugyanakkor pedig ki is szorít más élelmiszereket. Mivel a cukor az át­lagosan elfogyasztott kalóriáknak meglehetősen nagy hányadát jelenti, a cukorfogyasztás egyik vonatkozását sem lehet figyelmen kívül hagy­ni. Különösen nyilvánvaló a hatás azoknál az embereknél, akik az át­lagosnál lényegesen több cukrot fogyasztanak.

A normális táplálkozás mellett ráadásként fogyasztott cukor nö­veli az elhízás veszélyét. Ha pedig a cukor kiszorít bizonyos összetevő­ket a megfelelő étrendből, akkor a rosszul tápláltság veszélye növek­szik. A statisztikák adataiból csak átlagokat lehet kiszámolni. Ezek szerint az egy főre eső cukorfogyasztás (édesipari termékekkel együtt) 163-150 g naponta, ez a mennyiség mintegy 500-550 kalóriának felel meg. De mint ahogy azt tapasztaljuk, sokan ennek a mennyiségnek akár a dupláját is elfogyasztják, s ez a mennyiség már félelmetes ada­tot szolgáltat: napi 1000 kalória csak cukorból! Nyilvánvaló, hogy az említettek a cukormennyiségüket nem kizárólag direkt formában fo­gyasztják, hanem kifejezetten magas kalóriatartalmú ennivalókban, mint például a csokoládé, keksz stb. Az ezekben levő zsír és liszt csak növeli a szervezetbe vitt kalóriák számát. Ennek következménye pedig az elhízás lesz. E tény, ha nem is tekinthető betegségnek, de betegsé­gek előidézője lehet!

Az igazsághoz tartozik az is, hogy vannak olyan emberek, akik meglehetősen sok édesség elfogyasztása mellett sem híznak meg. Ez úgy lehetséges, hogy szervezetük el tudja égetni a fölösleges kalóriá­kat: anyagcseréjük pontosan annyival lesz intenzívebb, amennyivel több kalóriát vesznek magukhoz. Persze az előzőekben már említett káros hatások alól ők sem mentesülnek. Jól tudjuk, hogy egészen so­vány ember is szenvedhet emésztési zavarokban, cukorbajban és szív-koszorúér elmeszesedésben. Még a legfalánkabb ember gyomra befo­gadóképességének is van határa. Ha emberünk cukrot is fogyaszt, ak­kor a kalória bevitelnek mintegy 20%-át ebből fedezi. Nyilvánvaló, hogy kb. ilyen húsz százalékos arányban "esik el" szervezete a fehér­jéktől és a többi életfontosságú tápanyagtól. Ezért gyakori eset, hogy látszólag jól táplált valaki, s mégis a rosszul tápláltság határvidékein kóvályog, sok testi-lelki panasszal karöltve. Igaz, hogy a rossz közér­zet még nem feltétlen bizonyítéka a rossz táplálkozásnak, de mégis gyanakodni kell a rosszul tápláltságra, ha étrendünk a magas cukorfo­gyasztás miatt nem eléggé kiegyensúlyozott.

Jól megfigyelhetjük azt is, hogy a töménytelen édességet fogyasztó ember gyümölcsöt alig-a­lig, mondhatnánk csak esetenként, vendégségben fogyaszt.

Magától azért nem enne gyümölcsöt, mert a sok édes íz miatt a gyümölcsök fruktóz tartalmát már nem tudja érzékelni. Hasonló a helyzet, ha valaki édes üdítőitalokat fogyaszt, hiszen ezek fogyasztásá­nak mértékével csökken a tej ivása. Több olyan embert ismerek, aki­nek eszébe sem jut, hogy tejet is lehet inni.

Sokan nehéz élethelyzetben, rendkívüli feladatok megoldása estén folyamodnak tömény szénhidrátdoppinghoz. Kétségtelen, hogy a szén­hidrátok lebontása már a szájüregben megkezdődik, s roppant gyorsan szívódik föl szervezetünkben. A magas szintű energiaforrás átmeneti­leg emeli szellemi és fizikai teljesítőképességünket, a nagy hidegekben könnyen teszünk eleget a megnövekedett hőleadásnak. A bölcs ember "krízishelyzetekben" cukrászsütemény, csokoládé helyett mindig mézet fogyaszt. A méz kitűnő biológiai hatásai mindenki előtt ismertek. (A mézet mindig oldott állapotban, pl. hársfateában oldva vagy margarinos kenyérre csurgatva fogyasszuk, mert homogén állapotban gyo­morégést okozhat.)

Számtalan olyan kísérletről olvashatunk, mely a statisztikák tük­rében egyértelműen bizonyítják a cukroknak szervezetünkre gyakorló romboló hatásait.

A mértéktelen cukorfogyasztás az egyik oka a diabétesz mellitusz kialakulásának. Több évtizedes természetgyógyászati tapasztalatom: betegkörömben a legtöbb lábamputációnak pontosan a cukorbetegség volt az okozója. Ezenkívül a nehezen gyógyuló fekélyek, a foszlányos érfalak, a vivőerek tágulata, az érszűkületek stb. kialakulásáért is fele­lős a gyilkos cukor. Általánosságban az a tapasztalat, hogy minél több cukrot fogyaszt egy nemzet, annál több a beteg ember és annál rövi­debb az átlagos életkor.

Kapcsolat

Forrás: web