Hosszú évek óta közismert tény, hogy az európai lakosság tekintélyes százalékánál a vastagbél flórája igen kedvezőtlen állapotban van,
Mi több, a bélflórát sok esetben szabályosan ki- szorítják a gombák. A lakosság többségében kimutatható a Candida albicans vagy más gombafertőzés. Thomas Rau orvos szerint ez igen súlyos egészségügyi gondokhoz vezet.
A bél Candida gombás fertőzésének tünetei
- A nyálkahártya tünetek: krónikus arcüreggyulladás, bronchitis, asztma, fertőzésekre való hajlam, mandula gyulladás, kiütések a szájbana szájszögletek berepedezése, a nyálkahártya szerű. elváltozása
- Gyomor és emésztési problémák, vastagbél gyulladások, colitis. - Hólyag -, hüvely - és prosztata gyulladások, végbél ekcéma, a végbél nedvedzése, berepedezése.
- ízületi bántalmak, lágyrész-reumatikus, fájdalmas izom - csomók a túlsavasodással összefüggésben.
- Neurológiai tünetek, például koncentrációs zavarok, szédülés, fejfájás, idegfájdalmak, látási zavarok, szemfájás, remegés alvászavarok, depresszió, hangulatzavarok, hasgörcsök.
- A Candida fertőzés első jele a fáradtság, bágyadtság, kedvetlenség és az erős felfúvódás, főként édes ételek fogyasztása után. A has gyakran úgy fölpuffad, mint a léggömb.
A Candida gomba fertőzésről a nyugati orvostudomány hosszú időn át nem vett tudomást,
vagy csak Nystatinnal kezelte, esetleg más, alternatív gombaellenes szerekkel, amelyeknek az volt a célja,
hogy a gombát megsemmisítsék. A gomba azonban néhány hét múltán általában újra megjelent, így kénytelenek voltak megállapítani,
hogy a kezelés kizárólag a tünetekre irányul és nem érinti a tényleges okot.
Dr. Thomas Rau, dr. Friedrich Klinghardt és mások vizsgálatai az utóbbi tíz évben kimutatták,
hogy a gombafertőzés csaknem minden esetben nehézfémmérgezés eredménye. A fölsorolt tünetek mindenképpen megegyeznek
a nehézfémmérgezés tüneteivel. A nehézfémek közül legelsősorban a fogtöméshez használatosak jönnek szóba, mint az amalgám és
a palládium. A marburgi természetgyógyászati intézet egy amalgám vizsgálat során megállapította, hogy a kísérleti személyek 90%-a szenved bélgombafertőzésben, amely csak akkor múlik el, ha a nehézfémeket kivezetik a szervezetből.
A nehézfémeket azért nevezzük így, mivel fajsúlyuk nehezebb, mint más fémeké. Ide soroljuk például a higanyt, az ólmot,
az aranyat, az ezüstöt, a kadmiumot, a kobaltot, a cint, a cinket, a vasat, a magnéziumot, a nikkelt és a rezet.
Könnyűfém, például az alumínium, a titán stb. A fémek némelyike természetes módon előfordul szervezetünkben,
például a vas és a réz meg taláható a vörösvértestekben és az enzimekben. Pajzsmirigyünknek szüksége van szelénre,
az immunrendszernek cinkre, a magnéziumot pedig a fehérvérsejtekben és sok enzimben is megtalálhatjuk.
Azokat a fémeket, amelyek kicsiny mennyiségben fordulnak elő a szervezetünkben, nyomelemeknek nevezzük.
Az elsavasodás kérdésénél a már említett (bázikus) fémeket kálium, kalcium, magnézium, nátrium és vas,
amelyek nagyobb mennyiségben fordulnak elő a szervezetben, egyszerűen "ásványi anyagok" néven emlegetjük, holott természetesen a nyomelemek is ásványi anyagok.
A nehézfémek a következő módon kerülnek szervezetünkbe:
- A fogtömésekből, elsősorban az amalgámból. Tápanyagainkból és ivóvizünkből.
- Kipufogógázokból.
- Dohányzás által (kadmium).
- Fémföldolgozó foglalkozásoknál (por és gőzök).
- Festő- és lakkozó műhelyekben (fémgőzök).
- Oltásokkal.
A higany a következő módokon kerülhet szervezetünkbe (Az Egészségügyi Világszervezet /WHO/ adatai szerint)
- Belélegzett levegővel, ivóvízzel, egyéb italokkal: napi 0,2 mikrogramm.
- Halakkal, tengeri állatokkal: 2,3 mikrogramm metil-higany.
- Egyéb élelmiszerekkel (permetezőanyagokkal) napi 0,3 mikrogramm (szervetlen higany). - Fogtömésekből: napi 3,8-21 mikrogramm (higanygőz).
A nehézfémek normális úton (segítség nélkül), vagyis a veséken és bélrendszer en át nehezen vagy egyáltalán nem üríthetők ki,
ezért elraktározódnak a szervezetben. Ha a vérben volnának, a szervezet megmérgezné önmagát, mivel megváltoznának a fehérvérsejtek.
Ezért a vérből nem is lehet őket (valódi koncentrációjukban) kimutatni, csak amikor mobilizált állapotban vannak.
Egy majomkísérlet során (Dániában, 1990-ben) radioaktívan megjelölt nehézfémeket alkalmaztak, és a legnagyobb lerakódásokat az emésztőszervekben, az állcsontban és a vesékben találták, de előfordultak maradványok a tüdőben, a májban és az agyban is.
A nehézfémeket elsősorban a fogtömésekből és a táplálékból vesszük föl. Például régóta ismert tény, hogy szinte minden hal nehézfémmel fertőződött. A rovarirtó szerek nagy többsége is tartalmaz néhány nehézfémet, az oltóanyagokban is található nehézfém, többnyire higany , például a tetanusz elleni oltószerben, sőt a manapság használatos influenza elleni oltásokban is.
Az " Influvacban ", " Infelxalban ", " Fluarixban " és " Mutagrip ben" mind szerepel higany tartalmú tartósítószer, a thiomersal.
Nehézfémeket a bőrön át is föl vehetünk, például ha eltörik a lázmérő, és bőrünk érintkezik a higannyal.
A higany elpárolog, és légzés útján is föl veszünk belőle valamennyit. Igen sok gyógyszerben is van higany, például a vérnyomáscsökkentők szinte mindegyikében.
Az amalgámot már több mint 150 éve alkalmazzák a fogorvosok. Könnyen földolgozható és igen olcsó az előállítása,
ennek köszönheti népszerűségét. Körülbelül 50%-a higany, a többi ezüst, cin, cink, réz és más fémek. Csakhogy a higany erősen mérgező, ráadásul a fölsorolt többi fém önmagában is mérgező lehet. Az amalgám használatát bevezetése, vagyis 1830 óta állandóan kritizálják, az Egyesült Államokban 1840 és 1855 között betiltották. Igaz, az amalgám akkori összetétele nem egyezett meg a maival. A neves tudós, Prof. dr. Alfred Stock már 1928-ban közzétette aggodalmait egy német szaklapban A higany és az amalgám fogtömés veszélyei címmel:
"A szerző két évvel ezelőtt saját tapasztalatából győződhetett meg az illékonysága miatt különösképpen alattomos méreg, azaz a higany régebben is ismert, ámde az idők során csaknem feledésbe merült veszélyességéről. Azóta több orvosi és fogorvosi vizsgálat ment végbe, elsősorban a berlini Charité és Berlin város egészségügyi hivatalának jóvoltából, amelyek igazolták a figyelmeztetés jogosságát. A higany tartós bevitele a szervezetbe akár egyezred milligrammnál is kisebb mennyiségekben rejtett mérgezést okoz, amelynek első tünetei csak pszichés és idegi jellegűek kábultság, fejfájás, fáradtság, munkakedv hiánya, lehangoltság, emlékezetzavarok.
(Forrás: Otfried D.Weise:Tisztító kúrák)
